Mindenki hülye!

A cím jó. Kifejező és tömör. Felkelti a figyelmet, egyben utal az írás tartalmára.

Remélem a későbbiekben sikerül bebizonyítanom ezen állításomat azoknak a nyájas olvasóknak is, akik ha tehetnék a szerzőt felpofoznák, pépesre vernék, vagy más fizikai erőszakot alkalmaznának rajta. Megjegyzem, könnyű dolguk lenne, mert mindössze 167 cm magas és 62 kilós vagyok, valamint nem vagyok jártas egyetlen küzdősportban sem. Gyávaságomat tettekkel is tudom demonstrálni.

A nyelvészektől, nyelvtanároktól, íróktól, költőktől és más tollforgatóktól előre elnézést kérek a sok szóismétlés miatt, a hülye szót ugyanis rengetegszer fogom használni. Nem akarok kitalálni hasonló értelmű szavakat pl. bolond, eszetlen, idióta, agyalágyult, hígagyú stb. Egyrészt lustaságból, másrészt, mivel a hülyeségről szeretnék írni, így ezt a szót tartom alkalmasnak a hülyeség leírására. Ha azt a mondatot írom le, hogy aki hülye az hülye, a következő bekezdésben akár tízszer is leírom a hülye szót mindenféle gátlás és lelkiismeretfurdalás nélkül.

Ennyit a dolog pszichológiai és technikai részéről. Térjünk tehát a lényegre!

Az első fontos megállapításom az, hogy mindenki hülyének születik! Várandós és kisgyermekes anyák most felszisszennek, gyűlöletet, megvetést és esetleg szánalmat éreznek irántam és hülyének tartanak. Teljesen jogosan. Kérem, ne hagyják abba az olvasást! Szóval amikor megszületünk nem tudunk se beszélni, se írni, se olvasni, az anyagcserénket és a mozgásunkat sem tudjuk kontrollálni. Ez az állapot azonban ideiglenes. Mihelyt a szülők, rokonok, ismerősök abbahagyják az értelmetlen gügyögést és a furcsa grimaszok vágását, azaz a hülyeséget, és hajlandóak velünk emberi módon kommunikálni, viszonylag gyorsan elkezdünk szellemileg fejlődni.

Kb. 2-3 éves korukban a gyerekek megtanulják tökéletesen használni az egeret, tisztában vannak az operációs rendszerek alapvető használatával, valamint a TV távirányítójával. Hogy ez miként van genetikailag belénk kódolva,  hát az bizony rejtély. Valószínűleg a bölcs isteni előrelátás egyik bizonyítéka lehet. Ki gondolta volna pár millió évvel ezelőtt, egy cickányszerű lényről, amely egész nap élelem után rohangált, illetve próbálta magát kivonni a tápláléklánc örökös körforgásából,  kifejlődik valami olyasvalaki, akit bármikor fel lehet hívni mobiltelefonon kedvező feltételű kölcsön, biztosítás vagy nyaralás rátukmálása céljából? Szóval miután a gyerekek már minden olyan tárgyat be tudnak kapcsolni ami a kezük ügyébe kerül, elkezdenek beszélni. Értelmüket különböző színes tárgyak rakosgatásával, illetve tologatásával is fejlesztik. Az eldobható pelenkák használatának elhagyása már egyéni döntésüktől, vérmérsékletüktől, illetve a szülők kitartásától függ.

Később az óvodában, illetve az iskolában megtanulnak küzdeni, érdekeiket megvédeni, érveiket akár fizikai ráhatás segítségével érvényesíteni. Az iskolában megpróbálják azt a tudást beléjük táplálni, amit a korabeli társadalom fontosnak tart. E törekvések ellenére józan eszüket többé-kevésbé megőrzik.

A címben feltett kérdésről még nem szóltam egy szót sem. Hogy ne sértsek meg senkit a magam példájával hozakodok elő. Szóval én teljesen hülye vagyok az atomerőművek működtetéséhez, az óceánjáró hajók navigálásához, a pekingi kacsa elkészítéséhez, a mandarin nyelvhez, a horgolt terítők készítéséhez, az oroszlánok idomításához, a mosógépek javításához, a tarokkhoz valamint a Nagy Francia Forradalomhoz. Utóbbiról csak annyit sikerült megjegyeznem, hogy a főszereplők nagy része a guillotine alatt végezte.

Ha például valakinek fáj a foga, rosszul teszi ha hozzám fordul, pár vigasztaló szón kívül semmivel sem tudnék szolgálni neki. Ha véletlenül bekerülnék egy részecskefizikáról szóló konferenciára, annyira hülye lennék, hogy csak két dolog érdekelne, az hogy hol van a büfé és a wc. Szóval én magam a világ igen nagy részéhez teljesen hülye vagyok. Ha teszem azt bárki feltenné számomra a kérdést, hogy - Mondja kedves uram, mi a véleménye a Kongói Demokratikus Köztársaság gazdasági kilátásairól? - valószínűleg hazudozni kezdenék, vagy valamilyen sürgős indokkal kimenteném magamat és távoznék. Előtte persze degeszre enném magamat.

Ha az olvasó félreteszi a hiúságát, biztosan ő is talál pár olyan dolgokat amihez sík hülye.

Problémát az okozhat, ha véletlenül valaki úgy érzi, hogy ő mindenhez ért. Teljesen mindegy, hogy milyen téma kerül szóba ő hozzászól. Na az ilyen embert nagyon meg kell becsülni, mert tökéletesen hülyét csinálhatunk belőle. A legfontosabb, hogy odaadó arccal nézzünk rá, igyuk minden szavát, néha csodálkozzunk el széleskörű tudásán, amit juttassunk is kifejezésre. Az illető ettől megtáltosodik, s csak úgy elkezdi ontani magából a hülyeségeket.

Egyszer egy társaságban sikerült egy pompás példányt leterítenem. Épp egy hölgytársaság kellős közepén szórta szét bölcs gondolatait. Beálltam én is a sorba, ámulva  tekintve rá. Néhány naiv kérdéssel megpuhítottam, majd közöltem vele, hogy a hat általánost 8 év alatt végeztem el, de szándékomban áll a maradék két évet is valamilyen módon megszerezni. Kijelentettem, hogy világéletemben parkolóőr szerettem volna lenni, ez az ami célt ad az életemnek. Azonnal kivívtam a legőszintébb megvetését. Ez, valamint a hölgytársaság szárnyakat adott neki. Nekem már csak hallgatnom kellett. Szórakozásomnak csak a feleségem érkezése vetett véget, aki ismervén az illetőt bemutatott neki és pechemre a végzettségemet is elárulta. Mikor a mindentudó férfiú közölte, hogy miket állítottam magamról, a feleségem csak ennyivel kommentálta a dolgot: - Nem csodálkozom, hiszen teljesen hülye. Na így estem a saját csapdámba.

Beszélni kell még a politikusok hülyeségéről, ami náluk szakmai elvárás, így komoly erőfeszítéseket tesznek ennek demonstrálására. Olyan dolgokban is bátran, határozottan döntenek, amiről halvány lila fogalmuk sincs. Ha például azt kell megszavazniuk, hogy a Hortobágy közepén robbantsunk fel egy közepes méretű hidrogénbombát, mert az egyrészt jó móka, másrészt jó időre kipusztítja a parlagfüvet, harmadrészt meg miért ne, habozás nélkül megnyomják az igen gombot. Ezek az emberek kénytelenek az agyukat  átállítani két bitestre. Rövidtávú memóriára és hajlékony gondolkodásmódra van szükségük, amit a közemberek egyszerűen arcátlan és szemenszedett hazugságnak hívnak. Ha használjuk azt a fogalmat, hogy mesterséges intelligencia esetükben be kell vezetnünk a mesterséges hülyeség fogalmát, hiszen politikusi létük előtt nagy részük valószínűleg derék, értelmes, elvont gondolkodásra képes személy lehetett.

A hülyeség koronként is változik, mindig alkalmazkodik a körülményekhez. Gondoljunk csak a szent inkvizícióra, melynek tagjai az akkori társadalomban előkelő helyet foglaltak el, művelt embereknek számítottak. Ez nem akadályozta meg őket abban, hogy bemondásra bárkit boszorkánysággal vádoljanak, lelkiismeretesen megkínozzák, majd gondosan máglyán égessék meg illetőt. Elég lett volna kijelentenünk, hogy a Föld kering a Nap körül, s máris különféle mókás tortúrának vetettek volna alá minket. Manapság ezeket az inkvizítorokat egyszerűen simán lehülyéznénk.

A hülyeség egyetemes, nem ismer határokat, nem tesz különbséget nemek és rasszok között, nem függ az időjárástól, a hold állásától, de még az inka naptártól sem.

Szóval remélem sokan belátják az alapigazságot: Mindenki hülye!