2014. november 4., kedd

Abszurdok kicsiny boltja

Az abszurd olyan mintha értelme lenne, de nincs, vagy olyan mintha nem lenne értelme, de van.

Leraktam a kezem. Ellopták.

Kizárt, hogy bemenjek. De, hogy menjek be, ha kizárt.

Ez egy dörzsölt alak, egy fényes háromszög.

Húzom a lábam. Egy madzagon.

Hasogat a fejem. Elég jól megy, mivel éles az eszem.

Keresztbe tettem a kezem. Nehéz volt kihúzni.

Nyílt arca van, a kórházban talán össze tudják varrni.

Felidegesítettem magam. Ha lett volna rá lehetőségem faképnél hagyom magam.

Nagyon elhagytam magam. Anyám talált rám.

Osztottam az észt. Elfogyott.

"Osztom az észt. Nullával." (Borbély Viktor munkája)


Én mindig a levegőbe beszélek. Hogy lehetne máshogy?

Megettem a kenyerem javát. Kérhetnék még egy szeletet?

Valamit forgatok a fejemben, azaz reggelizek.

Zavart az elmém. Kiszedettem.

Végre magamra találtam, épp egy padon üldögéltem.

Száz szónak is egy a vége, "ó".

Rajtad tartom a szemem. Levehetném rólad?

Az éjfél az maholnap?

Annyira siettem, hogy kettesével vettem a levegőt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése