Tódi ezúttal Wass Albert versét veszi górcső alá (Kíméletlen, de elfogulatlan kritika)

Wass Albert lelkes, igaz hazafiak által nemzetiszínű szalagokkal gazdagon ékesített szobra Székelyudvarhelyen

Wass Albert: Üzenet haza (Bajorerdő, 1948.)

Akkor kezdjük az elemzést! Szép komótosan ereszkedjünk le a versszakok örök értékű, aranyszálakból szőtt grádicsán, óvatosan, nehogy a nagy lelkesedésünkben lepottyanjunk.

A cím önmagában nem utal a tartalomra, mivel nagyon gyakran használjuk ezt a kifejezést. Például üzenhetünk haza, hogy nézze már meg valaki, hogy bezártuk-e rendesen az ajtót, elzártuk-e a gázt,   jól érezzük magunkat egy tengerparti vakáción, manapság akár SMS-ezhetünk is. Persze egy hánytatott sorsú poétánál feltételezhetjük, hogy a haza fogalmát kissé tágabban értelmezi. Az "Üzenet haza" kicsit úgy pattog, mint egy katonai vezényszó. A magam részéről, még egy felkiáltójelet is odatettem volna, de ez valójában mellékes. Vegyük hát a verset strófánként gondosan szemügyre!

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Szép dolog üzenni az otthoni hegyeknek, de nem hiszem, hogy azok bármiféle érdeklődést tanúsítanának ez iránt, bármilyen veretesen is írunk nekik. A csillagok járása pedig végképp hidegen hagyja őket. Teljes mértékben igaz, hogy az időjárási jelenségeknek törvényei vannak, ezt próbálják felhasználni több-kevesebb sikerrel a meteorológusok is. Éles megfigyelésre vall az, hogy az ég időnként kiderül. Ilyenkor mindjárt jobb kedvük lesz az embereknek.

A költőknek van egy rossz tulajdonságuk. Ha megtetszik nekik egy kifejezés, azt többször is beleírják a  versükbe és elnevezik refrénnek. Jelen esetben itt a kő és a víz viszonyáról van szó. Vass Albert egy lapáttal rá is tesz erre, amikor a "kő marad" kifejezést még egyszer odabiggyeszti a versszak végére.  Köszönjük lelkes igyekezetét, de a kő és gravitáció eme kölcsönhatását elsőre is megértettük. Ha  azonban a poéta ekkora jelentőséget tulajdonít ennek a mondatnak, mi sem mehetünk el mellette csak úgy kutyafuttában. "A víz szalad,". Hát ez így valójában kissé furcsán hangzik. A víz általában folyik, folydogál, csörgedezik, áramlik, zubog, poshad meg mindenféle mást is csinál, de nem nagyon futkározik, legfeljebb a fazékból, ha nem figyelünk oda. Érdekes is lenne, ha például békésen sétálgatnánk egy árnyas erdőben és hirtelen elszaladna mellettünk egy víz.

A kő kétségtelenül ott marad, ahol van, vagy ahova raktuk. Persze ez a kisebb kövekre nem vonatkozik, azt egy patak, vagy egy folyó játszi könnyedséggel odébb gördíti. (Lásd. Rolling Stones) Feltételezzük, hogy a költő ebben az esetben egy jó nagy sziklára gondolt. Ez utóbbinak az az apró szépséghibája, hogy az áramló víznek van egy olyan tulajdonsága, hogy koptatja a köveket. Vitathatatlan, hogy ez a folyamat nem az egyik percről a másikra megy végbe, hiszen nem egy hatalmas szappanról beszélünk.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Ha üzenünk a földnek, hogy az teremjen az valószínűleg ránk se hederít. Ha utóbbi szót fogadna nekünk, ezzel rengeteg munkát megspórolnánk a mezőgazdaságban szorgoskodóknak. A sáskák ellen megfelelő dózisú rovarirtószer alkalmazásával védekezhetünk. A vakond (szabatosan vakondok) egy gabonaföldön nem okoz jelentős kárt. Egy egynyári ágyásban valóban nagy dúlást végezhet. Ez a szőrös kis állatka a földet túrja élelem után kutatva. Időnkét feljön, hogy körbenézzen, hogy mi újság a nagyvilágban. A gyökerek, illetve a növények kifordítása csak következménye eme ténykedésének. Ezután egy kicsit összekavarodnak a gondolatok. A világ, a Rend és a nemes gabona elvesztése között nincs igazán logikai összefüggés. Ez a kombájnosok, vagy akkoriban az aratómunkások, és kéveszedő asszonyok lelkiismeretes munkavégzésétől függött. A Rend nagy betűvel való írása kicsit ijesztőnek tűnik. A XX. században sokan próbálkoztak ennek megteremtésével, ami sajnos a rengeteg emberáldozat ellenére sem  sikerült.

A csalán elég szívós növény, de gabonát nem nagyon veszélyezteti, inkább a nedves, nitrogénben gazdag talajokat kedveli. Mivel rendkívül hasznos gyógynövényről van szó, eltűnése a Föld színéről igazán sajnálatos lenne. A gyomok a hideg idő beálltával elpusztulnak vagy visszahúzódnak attól függően, hogy egyéves vagy többéves lágyszárúakról beszélünk. Tavasszal azonban újra kihajtanak. Így megy ez már elég régóta.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Na, hát az erdő az biztosan nem fél a csattogó baltások hadától. A fa és a balta önmagában nem tudja összemérni az erejét, ehhez kell egy favágó is. Az kétségtelen, hogy az esőerdők lelkiismeretlen és ész nélkül való pusztítása káros hatással van Földünk klímájára. Európában az erdészek azonban jóval gondosabban és szakszerűen gondozzák az erdőket. Ne kívánjuk a favágók halálát, nem egy könnyű mesterség az övék. Egy Erdészeti Akadémiát végzett embertől jóval több empátiát várnánk el. Sújtó kezük, az összes többi testrészükkel együtt - szent jóvátétellel, vagy anélkül - haláluk után nagy valószínűséggel amúgy is egy temetőben fog nyugodni, nem az erdőben.  Reciklálásuk, így sajnos nem végezhető el. (Szakmai megjegyzés: vérző fát én még nem láttam, csak nedvedzőt,  a sarjadzás tényleg igaz.)

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Kicsit szép. Szülőháznak üzenni persze megint hiábavaló tevékenység, de jól hangzik. Hát boldog építőket csak fizetésnapkor vagy családi ünnepekkor láthatunk. A fundamentumok kiásásakor általában izzadnak, vagy Isten bocsássa meg nekik, káromkodnak.

Kétlem, hogy az erkölcs, mint elvont fogalom egy hófehér kő lenne, nem tudom, én ebben a formában még nem találkoztam vele. Na mármost, ha eme hófehér, tiszta erkölcsű fundamentumra felhúznak egy falat, meg raknak rá egy tetőt akkor a tevékenységnek itt vége van. Hiába szeretnénk még egy templomot is ráaplikálni, nem fog menni.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Egy kis költői túlzás belefér. Ezer darab Kőműves Kelemen foglakoztatása komoly logisztikai előkészítést igényelne, a bér és járulékos költségekről nem is beszélve. Szenteltvízzel, búzakenyérrel, kőből hazát építeni, hát nem tudom, elég merész elgondolás. A fundamentom ismét előkerül. Isten a Világot már megteremtette, új építkezésre, alapok készítésére nem találhatunk utalást a Bibliában, hiába böngésszük át tüzetesen.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

Ez tökéletesen helytálló, a gyakorlat is ezt igazolja. Az árulás csúnya emberi tulajdonság, de valós.  A bosszú, gyűlölet, harag is randa egy dolog az biztos. Ezek eltűnése, ismét a költő nemes, de sajnos naiv világnézetére utal. Az "Egy Cél és Egy Akarat" kissé diktatórikusan hangzik, az ötvenes évek Magyarországára emlékeztet. Az Akarat diadaláról  ne is beszéljünk, az egy kicsit régebben volt.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Na itt aztán mindenki jó alaposan meg van fenyegetve a költő által. Nem marad ki senki sem. Hogy miért? Választ sajnos nem kapunk. Hogy a csillagok lassú mozgása, hogy termett itt hirtelen, rejtély. Az is kissé zavaró, hogy a csillagok, hogyan kerülnek a magos ég alá, valójába fényévekre vannak tőle. No, akkor akinek nem tiszta  a lelkiismerete, az imádkozzon saját belátása szerint.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Ez ismét nagyon naiv elgondolás. Az igazak, jók, tiszták és békességesek mellet nagyon szépen megférnek a csalfa, rossz, erkölcstelen és agresszív emberek is. Sőt az utóbbiak általában jól ki is használják az előzőek jóhiszeműségét. Erdők, hegyek, tanok és emberek megmaradásával tiszta szívünkből egyetértünk. A magam nevében megígérhetem jól fogok viselkedni.

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

A veretes vers itt - szándékosan vagy véletlenül, ki tudja? - egy kis avantgárd gellert kap. Égi rosta likasztása, csillagok tengelyének szorgalmas angyalok általi olajozása. Szép kis performance, szó se róla, az értelmét ne keressük, de kétségkívül érdekes. A következő sorok a Bibliai utalásokat tartalmaznak. Szóval mindenki viselkedjen tisztességesen. Megfontolandó!

A vers vége egy frappáns csattanóval zárul. Az a fránya víz elszaladt, mint a nyúl, a költő meg itt hagyott minket egy hatalmas sziklával a hátunk megett.

Na így, hogy szerencsésen leereszkedtünk e napjainkban igen népszerű vers aljára, összefoglalásképpen nézzük meg, hogy mihez is kezdjünk vele a gyakorlatban.

Kiválóan alkalmazhatjuk igaz honfiúk és honlányok büszkeségének növelésére, a dózissal azonban vigyázzunk, nehogy a túladagolás következtében súlyos mellékhatások lépjenek fel.

Használhatjuk még iskolai, vagy más ünnepélyeken, itt a lelkes szavalókon kívül (akiket a gimnáziumban november 7-én grimaszokkal és más egyéb gaztettekkel próbáltunk kizökkenteni lendületükből) úgyse figyel senki, aki úgy tesz, az sem.

Természettudományos diszciplínák oktatása során alkalmazása azonban kimondottan ellenjavallott!