2014. november 22., szombat

Tódi Rákosi elvtárs 60. születésnapját ünnepli


A pajkos kis ogre két szemre való menyecske és egy Matyó-Barbie társaságában
(Az ogre Ónodi Attila zseniális képzettársításának köszönhető)

Hát végre elérkezett 1952 március kilencedik napja. Már számolgattuk a napokat, készítettük az ajándékokat, amivel meglepjük szeretett és bölcs vezérünket. Én a magam részéről Mozart-kugelt csempésztem be neki.  Biztosan szereti, kicsit hasonlít is rá.

Szóval ilyenkor az ember hajnalban kipattan az ágyból, megmosakszik a lavórban, megberetválkozik. Pisilnem nem kell, mert az izgatottságtól egész éjszaka a folyosó  végére szaladgáltam. Tegnap már kifényesítettem a cipőmet, csillog is mint a tücsök potroha. Fekete nadrág, fehér ing, szigorúan nyakkendő nélkül, a felső gomb kigombolva. Na szaladjunk is, ne várakoztassuk meg Rákosi elvtársat, biztosan nagyon várja már az ünnepséget.

Elsőnek hallgassunk meg egy kedves kis dalt, a szerzőjét nem ismerem, de kétségtelenül lelkesen írta.

Dalszöveg

Úttörőknek kisvasútja medve módra szusszan,
Fák alatt ma messze indul, völgyből hegyre néz.
Mennyi gyermek útrakelhet énekelve hosszan,
Kis vasúton messze menni édes mint a méz.



A szerző biztos nagyon kedvelte a medvéket, az úttörő kisvasút pöfögéséről nekem biztos nem a medveszuszogás jutott volna az eszembe, persze nem is vagyok költő. A mozdony a fák alól a hegyre néz, dugig tele van tömve úttörővel. Sóhajt egyet, hosszú nehéz napnak néz elejbe. Vonaton messze menni esetleg kényelmes lehet, bár ha ennyi gyerek szorong rajta nem valószínű, hogy édes lenne mint a méz, nem hinném. Mindegy, mackóval kezdtük fejezzük be mézzel.

Úttörőknek áruháza fényes, mint a csillag,
Benne mennyi dundi mackó, benne mennyi kincs.
Labda, mozdony vár a polcon, két szemünk meg csillog,
Mind miénk a képes könyv, oly szép, hogy párja nincs.



Az Úttörőáruház csillog-villog a napfényben,  az elvtársnők, már hetek óta mást sem csináltak csak éjjel-nappal suvickolták. Na, a mackók már megint itt vannak, jó kövérek. Van itt minden, mi szem szájnak ingere. Csillog is mind a két szemünk, azért csak annyi, mert nincs belőle több. Mindenki egyedi, külön névre szóló könyvet kap. Nagylelkű cselekedet!

Köszönjük néked Rákosi elvtárs,
Kiért a hálánk tiszta lángja ég.
Reád ha nézünk, büszke a arcunk,
Virágot hintünk amerre mész.



Na kitől kaptátok gyerekek? Na? Persze, hogy nem kérdéses. Hála tiszta lángja? Reméljük van itt a kezünk ügyében egy porral oltó készülék. Egymással versengve lobbannak lángra a gyerekek.

Na ha engem még a vécére is büszke arcú kisgyerekek hada kísérne, virágot hintve elém, bizony zavarban lennék. Na menjetek már innen, Rákosi elvtársnak fontos dolga akadt, nem véletlenül van a kezében az az újság.

Fogadjuk néked Rákosi elvtárs,
Utadra lépünk, Te vezess tovább!
Tavaszra nyíló gyermeki nótánk,
Elébed hajlik, mint virágos ág.



Csak nem akarnak elmenni, Rákosi elvtársnak meg már nagyon szorít, azért egy halvány mosolyt azért megereszt. Hoppá, valami mást is. Hogy az a..., Rákosi elvtárs össze.... magát. Na gyerekek danolásszatok máshol, azokat a virágos ágakat is vigyétek, ne legyezzetek itt vele. Kicsit büdös van na, nem dőlt össze a világ.

Gyermekotthon ablakába napsugárka szökken,
Vár reánk a sok kis asztal, sok kis tömzsi szék.
Mennyi pajtás jár közénk és jönnek egyre többen,
Gyermekotthon jaj de kedves, jaj de jó, de szép!



Beszökkent egy napsugárka Ferkó, Gyuri csapjátok gyorsan agyon. Az anyja mindenit, ennyi gyerekre nem számítottunk, felfalnak mindent, mint a sáskák. Bocsánat Rákosi elvtárs, Önnek fent terítettünk. No, várjatok csak, majd ha elmegy Rákosi elvtárs ellátom a bajotokat!

Kinn a parkban leng a hinta, kis leányka hajtja,
Játszhatunk a friss homokban, hogyha itt a nyár.
Hancúrozni hív a pázsit, kergetőzünk rajta,
Leng a hinta, csöng a játék, és a nóta száll.



Ezt a versszakot a költő valószínűleg egy képeslapról másolta. Nyár, haverok, buli, Bambi. Azt hiszem ezek a gyerekek örök életükre meg fogják utálni a nótázást. Csöng a játék, hát valakit jól fejbe kólintottak egy pléhvödörrel. Mindegy, a látogatás után majd bekötözzük, addig húzzátok oda bokor mögé.



Ne a virágokat azt most ne, Rákosi elvtárs arca piros már, minta a paprika. Ne röhögjetek már, mindenkivel megtörténhet ez.



Most pedig hallgassuk meg az ifjú költő géniusz, leendő kommunista faló vidám kis versét.



És, most következzék egy kis más!! Tudom, hogy abban az időben úgy rendelték ezeket a verseket, mint manapság a pizzát. Nincs is nekem ezzel semmi bajom. Ha én lettem volna a helyében  én is sütöttem volna Rákosi elvtársnak olyan verset, hogy mind a tíz ujját megnyalta volna utána. A fenének lett volna kedve Recsken közmunkázni. A költő későbbi ténykedése embertársaival szemben azonban ad némi okot a rosszallásra. No, mindegy, mindig is csodáltam azokat, akik életük során ennyi világnézeti Salto mortalét voltak képesek bemutatni. Jól van, ne irigykedjünk, ügyesek voltak, na. Én már az elsőnél pofára estem volna. 

Egy dalos ajkú kismadár köszöntőverse

(Rákosi Mátyás elvtársnak 60. születésnapjára)



A költő orvosi igazolással próbálta lerázni magáról a kínos kötelességet. Egy énekes madárra rábízni a költeményt dőreség. Valószínűleg össze-vissza repkedett volna, hiába várta volna Rákosi elvtárs egész nap az ablakban. Egy távirat megfelelőbb módszer lett volna a célba juttatásához. Na mindegy nézzük csak mit is csinált az a dalos ajkú kismadár.

Aranyos madaram,
sárgatollú madár,
merre szálltál eddig? -
régen láttalak már.



A költő boldogan üdvözli a madárbarátját, valószínűleg egy sárgarigót. Hogy az eddig merre kódorgott, ki tudja.

Régen jártál erre,
régen énekeltél -
sugaras nyarunkról
még nem is meséltél.



Egész nyáron át nem látta, semmi kis diskurzus a nyári élményekről, pletykálkodás, terefere. Azért remélem a szomszédok nem látták Csoór Sándort egy madárral beszélgetni. Kínos következménye lehetett volna.

Tavasz óta fekszem
álnok betegségben
és te még csak meg se
látogattál engem.



Nagyon beteg lehetett, és még ezen a fontos napon is. Az becstelen madár meg oda se bagózott. Hála Istennek azóta kiváló egészségnek örvend az író. Március 8. van, azért a tavaszból olyan sok idő nem telt el. Nagy a gyanúm, hogy ez csak szimulálás volt. Mindegy nyomd az ágyat Sándor, ne törődj semmivel. 


Gyönyörű madárkám,
gyere szállj a fámra,
levélejtő fámról
szobám ablakába.



A madár a "levejétő" megközelíti a rettenetes kínok között szenvedő kötőt. Rákosi elvtársról még egy büdös szó sem esett. Ravasz egy megoldás az biztos.

Biztató éneket
dalolj onnan nékem:
feledjem a bajom
feledjem egészen!



Megfázás ellen szedjen madárdalt, hatékony megoldás. Mindegy. Kicsúszott még egy versszak.

Szállj ide és maradj,
maradj itt sokáig,
ezüstös reggeltől
alkony beálltáig.



Nincs az a énekes madár amelyik reggeltől estig ott ücsörög a haldokló költő ágyánál, hacsak ki nem tömik. Éhen is döglik. Hol van már az ünnepelt?


És hogyha útrakelsz
csillaggyúlás előtt
Budapestre repülj,
ne is tarts pihenőt!



Na egy napos ücsörgés és diskurálás után az éjszaka kellős közepén végre elindult az rohadt madár. No persze Budapestre, hová máshova? Ott van dolga. Meg sem áll! !gaz, hogy egész nap nem zabált. Hát lehet, hogy Rákosi elvtárs ezt beveszi, de én nem!

Rákosi elvtársnak
szállj az ablakába,
s illendően, szépen
kocogtass be nála.



Honnan tudja az a szerencsétlen madár, hogy hol lakik Rákosi elvtárs, nem postagalamb az. Tegyük fel, hogy odatalált. Csendesen kocogtasson be, nehogy Nagy Vezérünk megijedjen, mert rálövet. A madárból ebben az esetben csak egy sárga tollcsomó marad. Oda lenne a szép költemény.

Mondd meg neki, mondd meg,
- de ne panaszlóan -
hogy betegen fekszem,
azért nem hall rólam.



Na ez a madár már Rákosival is tud beszélgetni. Hát mit mondjon az a szerencsétlen madár, miért fetrengsz tavasz óta az ágyban, ha megkérdi: - Hát a Sándor meg hol van? Éppen elnyomatod magad!

Mondd meg neki, mondd meg,
így, ahogy üzenem:
hogyha felépülök,
tüstént fölkeresem



Hiszi a piszi. Gyerünk pizsamában, lóhalálában  Rákosi apánkhoz. Ez születésnap, nem burlekszfilm. Kicsit több komolyságot.

és a színe előtt
teszek hitet rája:
én leszek a leghűbb
ifjú katonája.



Hitet tenni egy kommunistára elég bizarr egy megoldás. Kézcsók, pápai áldás is lesz? (Majd annak is eljön majd ideje.) Na meg,  bevonulni az Államvédelmi Hatóságokhoz. Elég meredek elképzelés.

(Csoóri Sándor)



Na, aki így tud hazudni, arra nem nagyon bíznám a haza sorsát. Legalább írt volna valami hihetőt. Elszavalja, aztán kész. Mindenki elégedett lett volna. Minek ez az egész ornitológiai blöff?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése