2014. november 21., péntek

Villon és kövér Margot (Elfogult kritika Tódi tollából)


François Villon
(1431. vagy 1432. – eltűnt 1463)

Na, ez egy igazán kedvemre való vers.

Kerítő ballada Villonról és kövér Margotjáról
 

Villon őszintén bevallja, hogy éppen egy lány futtatásával foglalatoskodik kerítőként, ami nem éppen magasztos hivatás, de a költő őszintesége a kor álszent papságával ellentétben - akik szintén használták a szolgáltatás eme formáját -  szívmelengető. Valamiből neki is meg kell élni, mellékesen jól is érzi magát. Amúgy Villon is papnak tanult, de valahogy a korhelység jobban vonzotta. Végül is ez teljes mértékben érthető.

A KÖVÉR MARGOT



A cím sokat ígérő, a fent említett hölgy valószínűleg vérbő és kívánatos lehetett. A kuncsaftok is biztos elégedettek voltak. Minden tiszteletünk a költő ízlésének.

Persze: pukkadnak a párisi polgárok,
mióta hirlik, hogy egy lánnyal járok,
ki az uccáról tartja el magát.

Kit érdekelnek a párizsi polgárok a puccos feleségükkel, meg a tisztes szakmájukkal egyetemben. Sokkal jobb egy ilyen lánnyal járni, mint valami grófkisasszonnyal, akinek mindenféle hülye kívánságai vannak, ráadásul mereven ragaszkodik az etiketthez. A polgárfeleségek pedig állandóan zsémbeskednek.

De a kis dögöt nagyon szeretem,
ingét megvarrom, ágyát megvetem
és megkefélem este a haját;
bort hozok a kocsmából, a kútról vizet,
ha egy vendég jön, aki jól fizet:
a hátsó ajtón diszkréten távozom,
hogy a gavallérok és a tiszt urak,
mint a mennyben, úgy érezzék maguk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

Egy harmonikus kapcsolat gyönyörű leírása. A "kis dög"  szó is mutatja, hogy Villon mentes volt mindenféle előítélettől és álszentségtől, szerette és kész. Dicsérendő dologról van szó. Ráadásul egy átlagos stricivel ellentétben a költő gondoskodik is a címben említett Margot nevű hajadonról, ez derék és szimpatikus tulajdonság. Semmi féltékenység, irigység nem munkálkodik benne. Ha munka van diszkréten távozik, jusson másnak is a jóból. Pompás üzleti érzékről és empátiáról tesz tanúbizonyságot.

Persze, gyakran beköszönt a nyomor.
Ilyenkor Margót látni sem tudom,
gyűlölöm, mint a kést, a vérem forr,
belérúgok és a haját húzom,
Józsefre és Máriára esküszöm,
hogy holnap reggelig agyonütöm,
ha nem lesz pénz – zálogházba teszem
ruháit és ha nincsen, mit egyem:
káromkodom, míg a gyomrom korog,
ő meg a szoba sarkában kuporog
s ilyenkor napestig pofozkodunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.


Az élet sajnos közel sem fenékig tejfel, főleg a XV. század közepén. Gondoljunk csak a százéves háborúra. A költő sanyarú helyzetéért a lányt teszi felelőssé. Nem tartom igazságosnak. Igazán nem szép dolog  a haját húzkodni, meg belerúgni. Villon többször összetűzésbe került a törvénnyel, rablás, gyilkosság meg verekedés miatt. Nem nagyon tudta türtőztetni magát. Kissé erőteljesen próbálja meggyőzni Margot-t, hogy nézzen valami jövedelemforrás után. A végén azért kiderül, hogy a lány sem maradt adósa a magáról megfeledkezett költőnek. A napestig való pofozkodás, főleg éhesen, eléggé kimerítő tevékenység lehetett. Nem tudhatom, én még nem próbáltam.

Aztán egyszerre pénz áll a konyhára,
mert hirtelen nagy lett a forgalom,
vagy én találkoztam a Bac uccában,
avagy a Montmartre-i domboldalon
egy bitanggal, ki meglógott a cehhel…
S kövér Margóm akkor megint a régi,
combomra csap és arcunk felderül,
lefekszünk s én egy dalt trillázok néki
ahogy ez a legjobb férfinek
száz évben is csak egyszer sikerül.
És aztán másnap estig horkolunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

A nap azonban kiderül, pénz is áll a házhoz. Az üzlet beindul. A költő bevételhez jut. Gondolom jól elpáholta a bitang adósokat, mondhatjuk joggal. Az idill újra a régi. Villon és Margot kölcsönösen örömet okoznak egymásnak. A napestig horkolás teszi ezt a verset egyedivé. Ez az igazi szerelem. Meghitt és őszinte. Ezekből a sorokból elénk tárul a reneszánsz korszak hátsó udvara. Ebben Villon egyedülállót alkotott.


Ajánlás:

Kik ezeket a sorokat olvassátok,
gavallérok, urak és kapitányok
jegyezzétek meg: ha egy lányt kivántok,
ki éjjel mindenre kapható,
szolgálatotokra készen itt vagyunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

Na ez az, amiért legjobban szeretem ezt a verset. Ez egy valódi, hamisítatlan abszurd humor. Ajánlásnak ezeket a sorokat betenni zseniális és valószínűleg anyagilag is kifizetődő volt. Szóval nekem tetszik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése