- Jó napot kívánok!
- Csütörtök.
- Hogyan?
- Azt mondta jó napot, én meg csütörtököt mondtam.
- Valóban, végül is van összefüggés a két dolog között. Leülhetnék?
- Hova?
- Hát ide fülkébe, persze nem a padlóra, az ablak melletti ülésre gondoltam.
- Hát gondolom leülhet.
- Köszönöm. Hova utazik?
- Mármint ki?
- Mivel, momentán ketten vagyunk a fülkében, én meg tudom, hogy hova akarok menni, kizárásos alapon csak ön jöhet számításba.
- Számíthat rám. Végül is nyugodtan számításba vehet, de kérem semmi esetre se osszon el.
- Huhh. Na jó. Család?
- Otthon maradtak.
- Úgy értettem, hogy vannak?
- Én meg úgy, hogy otthon vannak.
- Gyerekek?
- Gondolom az iskolában.
- Hány?
- Köszönöm nem, elég erős a gyomrom.
- Gyakran utazik?
- Mivel?
- Vonattal?
- Melyikkel?
- Ezzel, ezzel amin itt ülünk?
- Általában egyszerre csak egy vonatot használok.
- Úgy értettem többször is utazik?
- Csak kétszer. Oda és vissza.
- És mivel foglakozik.
- Most éppen vonatozom. Jól láthatja ön is.
- Úgy értettem, mivel keresi a kenyerét?
- Mivel mindig ugyanabba a boltba járok, nem használok térképet, meg iránytűt. Odamegyek és leveszem. Ennyi.
- De mi a foglakozása?
- Mármint kinek?
- Na jó, hagyjuk. Szép időnk van.
- 10 óra 32 perc. Ha Ön ezt esztétikusnak találja, nincs ellene semmi kifogásom.
- Én az időjárásra utaltam.
- Én meg megmondtam Önnek az idő járását. Elég furcsa ember maga.
- Igen, lehet benne valami. Volt már itt a kalauz? Hogy pontosítsam ebben a fülkében?
- A héten már többször is.
- Én speciel a mai napra gondoltam.
- Miért pont erre?
- Csak azért, mert kíváncsi vagyok rá!
- Keresse meg, ha érdekli, nem nagyon néztem meg magamnak. Nem tudok önnek személyleírást adni róla, hogy kielégíthessem a kíváncsiságát.
- Szóval volt.
- Mennyi?
- Hogy-hogy mennyi?
- Hát a Volt. Tudja a feszültség mértékegysége.
- Hogy jön ez most ide? Én a kalauzról beszéltem.
- Jó, hát kérdezze meg akkor tőle.
- Nem zavarja, ha egy kicsit kinyitom az ablakot.
- Zavarni nem zavar, de nem fog menni. Ez olyan lehúzós fajta.
- Akkor nem zavarja, hogy lehúzom?
- Engem nem, de bármikor beléphet egy hölgy.
- Én az ablakra gondoltam, nem a nadrágomra.
- Mondjuk én sem az ön nadrágján gondolkodom.
- Jó, akkor lehúzhatom az ablakot.
- Melyiket?
- Itt ezt, itt a fülkében.
- Ja ezt. Sajnos nem.
- Zavarja?
- Igazából nem, csak nem működik. Beszorult.
- De miért nem mindjárt ezzel kezdte.
- Ön valami napokat emlegetett az elején, az ablakra egy szóval sem utalt.
- Jó akkor akkor eszek. Zavarja?
- Az eszek? Nem az eszek egyáltalán nem zavarnak.
- Nem az észről beszéltem hanem az evésről? Hogy mondjam? Egyek valamit?
- Ha éhes nyugodtan.
- Köszönöm. Kér?
- Igen általában kérni szoktam, felesleges rögtön parancsolgatni.
- Nem, nem ebből amit eszek, ebből kér? Itt van előttem. Ha kell adok. Étel, ennivaló, táplálék.
- Köszönöm nem. Nyugodtan egyen. Nyugodjon meg, ha adhatok egy tanácsot a szája pár centivel lejjebb van. Miért idegeskedik.
- Mert minden mondatomat félreérti.
- Mármint hova?
- Hogy? Nem értem.
- Hova értem félre?
- A mondataimat érti egészen félre?
- Hogyan érthetnék félre egészen valamit ami fél? Egyáltalán mitől fél?
- Nem lehet igaz. Ön mindent szó szerint vesz.
- Általában igen. Ha veszek valamit, akkor azt szó szerint veszem. Például ha zsemlét akarok venni akkor zsemlét veszek, nem ásványvizet. Ez így logikus.
- Na jó. Azt hiszem én a levegőbe beszélek.
- Ezt teljesen igaz. Máshova nem is nagyon tudna. Mindenki a levegőbe beszél, az közvetíti ugyanis a hangrezgéseket.
- Na végre megérkeztem. További jó utat.
- Köszönöm, persze ez nem út hanem sín.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése