No, ez kemény dió lesz. Szóval van a rock, ami ugye lehet lakodalmas, keresztény, pszichodelikus, progresszív, de ez a nemzeti kicsit furcsa elnevezés. Végül is minden magyarul énekelt rockdal nemzeti. De bánja a kánya, ne keressünk a kákán is csomót, fogadjuk el a tényt, hogy van és kész. Előrebocsájtom az itt szereplő verseket nem én írtam, ha valakinek nem tetszik a kritikámban valami, ezzel a szerzőhöz forduljon, biztosan nagyon készséges lesz. Na nyomjuk meg az Space billentyűt, kardokat, lándzsákat elő, mentsük meg a szenvedő szüzeket, a véráztatta rögöket, győzzük le az aljas árulókat és szerezzünk minél több bónuszpontot.
Hát úgy vagyok én ezekkel a szövegekkel, mintha a szerző kicsit túlzásba vitte volna a fantasy regények olvasgatását, meg a kardozós, ugrálós számítógépes játékokat. Kétségtelenül jó móka, de nem azonos a magyar történelemmel.
A címben szereplő légiót nehéz beazonosítani rómaiakról, a francia idegenlégióról, focistákról, vagy esetleg Zalka Mátéékról van-e szó. Mindegy, büszkén daloló bátor férfiak, legyen nekünk ennyi elég.
A légió, üvöltő orkán,
A légiós, nem bukhat el.
A légiót egy cél vezérli,
Végigsöpörni mindenen.
Mindenen!
A légió mint az üvöltő orkán végig seper mindenen, elpusztítva mindazt, ami az útjába kerül. Nemes, értelmes cél az biztos. Hogy mire föl ez a nagy gerjedelem az rejtély, valószínűleg nem a takarítás vezérli őket. Elbukni tényleg nem ajánlatos, mert az egész megvadult társaság átszáguld rajtunk. Kellemetlen dolog.
Nézz a szenvedőkre!
Vér és könny gyötörte, hazád!
Hozzád kiált!
Harcolj tovább, Harcolj tovább!
Hát ma Magyarországon a szenvedőknek inkább pénzre volna szüksége, vitézkedéssel nem nagyon laknak jól. Mikor, mi vagy ki gyötri szegény hazánkat? A vér és a könny önmagában nem gyötör, ez csak következménye a gyötrődésnek. Pontosan megfigyelhető ez mondjuk a szent inkvizíció buzgó és istenfélő ténykedésénél. Hogy harcoljon így szegény emberfia, elvégre nem döfhet le indoklás nélkül minden szembejövőt.
Az akarat, utat talál majd,
Ma azt kiáltsd: Isten segít!
Ha nem hiszünk, a győzelemben,
Vesszünk el itt egy szálig mind.
Mind, mind!
Jó, az akarat utat talál magának valahol széles e hazában, aztán majd kiabálunk, hogy Isten segít! Értelme nincs sok, de azért derék dolog. Rendben, én jómagam hiszek a győzelemben, így szerencsére nem vesztem oda. Megmenekültem, mehetek a következő pályára. Az akarat szót egyébként már lefoglalta Leni Riefensthal, egy kétségtelenül nagy tehetséggel megáldott német rendezőnő.
Téphet szurony, szaggathat gránát,
Szívünk sebére orvosság nincs.
A föld alól is visszatérünk,
Míg fojtogat a rabbilincs.
Rabbilincs!
Ez igaz, akit szurony tép, vagy cafatokra szaggat egy gránát, annak már nincs semmiféle orvosság, főleg nem szívgyógyszer. (Az első és második világháborúban tényleg nagyon sokan odavesztek így, ami szomorú és elkeserítő dolog. Átok arra, aki odaküldte őket!) Hirtelen beugrik egy zombifilm jelenete, meg valami fojtogató bilincs, utóbbi kétszer is.
Abból a fából vágjátok az én keresztem,
Amit akkor ültettek, amikor születtem,
Abból a fából legyen majd az én koporsóm,
Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom.
Ez egy szép kis végrendelet. Hogy tudunk-e ilyen fát szerezni valahonnan, kissé kétséges. A fa árnyéka alatt írt sors, nincs rá más kifejezés rá, úgy hülyeség ahogy van.
Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet,
Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet.
Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát,
Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák.
Hát ez igazán bizarr egy strófa. Ha jól értem a maradék fából rakunk egy jó nagy tüzet, amin meg kel sütni az említett illető szívét. A gyökérből, meg faragjunk egy takaros kis pipát, aztán füstkarikát eregetve, pöfékeljünk fel egy szabad lelket az égre. Ennél még egy pápai temetés is egyszerűbb.
Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének,
Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének,
Fának apró forgácsát vessétek a szélnek,
Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek.
Jókora fáról lehet szó, még mindig van belőle. Felhasználhatjuk kaszanyélnek, fakardnak, fapuskának, de akár fakanalat is készíthetünk belőle a jó Magyar kezeknek. Exportról szó sem lehet. A forgácsokra meg majd szépen rápingáljuk rovásírással, hogy Made in Hungary. Huhh!
Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon,
Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon,
Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek,
Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek.
Az Isten szerelmére, ha ezt a fát már koronástól, gyökerestől felhasználtuk, elégettük, akkor ha szaporítani akarjuk legalább magot szedjünk róla ne szűz rügyet. Kivéve persze ha van a közelben egy mikroszaporító labor.
Nini, maradt még egy kis fa, pont egy bölcsőre való, szintén kizárólag hazai felhasználásra. Na a fa végre elfogyott.
A Haza minden előtt
„Kell, hogy történjenek olyan csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen. Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősíték. Hóhérpallost a futó rabszolgahadnak! Addig nem fog győzni a szabadság ügye, amíg a magyar nemzet saját áruló korcsivadékának hulláiból olyan hegyet nem rak, Mint a Mátra, s a döghalom tetején az utolsó áruló apát a saját fia le nem nyakazza!” (Jókai Mór)
Szép kis horrorjelenet Jókai Mór tollából. Én jómagam a romantikus regényeit jobban kedvelem, de hát mindenkinek más az ízlése.
Háromszínű zászlóm kibontom,
Vérem alatta bátran kiontom,
Láncra vert rab hazám.
Szép dolog a nemzeti lobogó alatt felvágni az ereinket, de ebből bizony a láncra vert rab hazának semmiféle haszna sem származik.
Széttárom sebzett két karom,
Életem egykönnyen nem adom,
Törhetnek bárhonnan rám.
Akkor sem változhat vízzé a vér.
Legyek inkább üldözött,
Mint áruló latrok között.
A haza minden előtt!
A következő pályán az áruló latrokat kell leküzdenünk. Mi nem vagyunk azok. Húzzuk fel inkább a nyúlcipőt, aztán uzsgyi. A haza meg ott szalad előttünk.
Vessen a sors bárhova,
Nem koptat idő vasfoga,
Dacolva megyek tovább.
Szememben nincs félelem,
Tudom, hogy kell leküzdenem,
Hitem sziklaszilárd.
Ó, bujdosó székely,
Tekints fel az égre!
Nézd meg, hogy tőled
Milyen keletre!
Nézd meg, hogy a felhő
Hogyan keletkezik!
Székelyország felé
Hogyan közeledik.
Refrén:
Hol vagytok székelyek?
E földet bíztam rátok
Elvették tőletek
Másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek?
E földet bíztam rátok
Elvették tőletek
Másé lett hazátok
Ejnye székelyek, még egy hazát sem lehet rátok bízni. Ha kell megismétlem.
Törhetnek bárhonnan rám.
Már megint egy kardozós játék közepén vagyunk. Mondjuk ha megtámadnak minket, mi meg hősiesen széttárjuk a karunkat, akkor nem sok esélyünk van a ránk törő bitangok ellen. Ha a gaz ellen küzdünk, akkor az bizony egy suhintással elintézi a dolgot. Ilyen csúnya természetük van.
Ha elhagy is minden remény,Akkor sem változhat vízzé a vér.
Legyek inkább üldözött,
Mint áruló latrok között.
A haza minden előtt!
A következő pályán az áruló latrokat kell leküzdenünk. Mi nem vagyunk azok. Húzzuk fel inkább a nyúlcipőt, aztán uzsgyi. A haza meg ott szalad előttünk.
Vessen a sors bárhova,
Nem koptat idő vasfoga,
Dacolva megyek tovább.
Akárhova megyünk a nagyvilágban, nem öregszünk egy percet sem. Igen ez a Highlander-ből való. Onnan lett bizony kiollózva. Még sorozat is készült belőle.
Szememben nincs félelem,
Tudom, hogy kell leküzdenem,
Hitem sziklaszilárd.
Egy sziklaszilárd jellemű, bátor férfiú vallomása. Végre valami konkrétum is található a küzdelem mikéntjéről. Ő tudja, mi nem. Bízzuk hát rá a dolgot! Mi meg menjünk óvatosan tovább.
Ó, bújdosó székely
Ó, bujdosó székely,
Tekints fel az égre!
Nézd meg, hogy tőled
Milyen keletre!
Nézd meg, hogy a felhő
Hogyan keletkezik!
Székelyország felé
Hogyan közeledik.
Egy keleti irányba tájolt, bujdosó székely meteorológiai megfigyeléseket végez, szóval bámulja az eget. Hasznos tevékenység.
Refrén:
Hol vagytok székelyek?
E földet bíztam rátok
Elvették tőletek
Másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek?
E földet bíztam rátok
Elvették tőletek
Másé lett hazátok
Ejnye székelyek, még egy hazát sem lehet rátok bízni. Ha kell megismétlem.
Erdély meg volt verve,
Meg volt ostromozva.
Kárpátok szent bércét
Tövis koszorúzza.
Hőseinknek sírja,
Hogyha kinyílana,
Árpád vezér hangja
Onnan kiszólana.
Verés, "ostromozás", gigantikus méretű töviskoszorú. Árpád apánk bizony elküldene benneteket a fenébe. "Ostromozva", bizarr kifejezés, egy rím kedvéért nem kellene farba rúgni a magyar nyelvtant. Igaz hazafi az ilyenre kényes.
Refrén:
Hol vagytok székelyek?
E földet bíztam rátok
Elvették tőletek
Másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek?
E földet bíztam rátok
Elvették tőletek
Másé lett hazátok
A vélemény a székelyek gondatlanságáról ismét elhangzik. Szégyelljék magukat!
Ó, bujdosó székely,
Tekints fel az égre!
Nézd meg, hogy tőled
Milyen keletre!
Nézd meg, hogy a felhő
Hogyan keletkezik!
Székelyország felé
Hogyan közeledik.
A székely még mindig a felhőket bámulja, mint Stirlitz "A tavasz tizenkét pillanatában".
Refrén:
Hol vagytok székelyek?
E földet bíztam rátok
Elvették tőletek
Másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek?
E földet bíztam rátok
Elvették tőletek
Másé lett hazátok
Lásd., mint fent.
Erdély meg volt verve,
Meg volt ostromozva.
Kárpátok szent bércét
Tövis koszorúzza.
Hőseinknek sírja,
Hogyha kinyílana,
Árpád vezér hangja
Onnan kiszólana.
Lásd., mint fent.
Refrén:
Hol vagytok székelyek?
E földet bíztam rátok
Elvették tőletek
Másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek?
E földet bíztam rátok
Elvették tőletek
Másé lett hazátok
Refrén:
Lásd., mint fent.
Hol vagytok székelyek?
E földet bíztam rátok
Elvették tőletek
Másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek?
E földet bíztam rátok
Elvették tőletek
Másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek?
Elég volt!
Piszkos Fred
Ez kissé abszurd, egy zsidó származású, munkaszolgálat közben elhunyt író begyömöszölése a harcias nemzeti opuszok közé. Bizarr.
"1942. október 9-én az Egyedül Vagyunk című nyilas lap cikket
közölt Rejtőről, nehezményezve benne, hogy az író ugyan zsidó származású, mégis
nyugodtan írogatja a regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati
behívót. Ennek hatására súlyos betegen, a nagykátai kórházból hurcolták el
munkaszolgálatra, és egy munkásszázad beosztottjaként Oroszországba került. Ott
a nehéz viszonyok és a hatalmas hideg hamar felőrölték a szervezetét, és 1943.
január 1-jén meghalt, röviddel az 1943. január 12-i doni áttörést megelőzően" (Forrás: Wikipédia)
A versen sok elemezni való nincs. gyakorlatilag felsorolja az Piszkos Fred könyvek szereplőgárdáját. Könyvben sokkal szórakoztatóbb.
Üresen az öbölben.
Több sem kellett a Piszkos Frednek,
Elköti szép csöndben.
Refrén:
Hé! Hé! Piszkos Fred!
Mindig és mindig a bajt keresed!
Van nekem most már:
Csatacirkálóm,
Első tisztem,
Kormányosom,
Két matrózom,
Hajószakácsom,
Kazánfűtőm.
Így dicsekszik Fred!
A Fülig Jimmynek is új munka kell,
Felhagy a pihenéssel,
Így lett a kapitány első tisztje,
Egy talpig úriember.
Késsel a zsebben a szeme sem rebben,
Senki Alfonznak.
Ajánlólevélnek ennyi elég is,
Egy jó kormányosnak.
Feltétel az, hogy semmi erőszak,
És inni csak mértékkel.
Csülök és Rozsdás két matróznak,
Éppen megfelel.
Hullám csapdos a kikötő mólón,
Sirályok koldulnak.
Ott győzködi Fredet ez a Tuskó Hopkinsz,
Hogy beállna szakácsnak.
A Tüskés Vanek egy őszinte lélek,
Hazudni soha nem mer.
Itt számít a modor, hogy járjon a motor,
A szívlapát nem viccel.
Egy az Isten egy a nemzet
A cím kissé fasisztoid beütésű, valószínűleg annak is szánták
Egy az Isten, egy a nemzet
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek.
Ref:
Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnalcsillag, szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.
2 x
Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte, árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet.
Megint ott vagyunk valahol a Kárpátokban, ahol éppen cudar időjárás uralkodik, amely még a kopjafákat sem kíméli.
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érezd a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását.
Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták.
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.
Egy nap az élet
Csak egy nap az élet fiúk,
Csak egy nap és nincsen tovább!
De azért a napért megszületni,
Érdemes volt cimborák.
Még csontunkon mozdul a hús,
De vérünket issza már a föld,
És látni a távoli fényt,
Ahogy elfedi lágyan a köd.
Megint egy zombis játék jelenete. A távoli fényt elrejti a köd. Szóval a helyzet reménytelen.
Ha dob helyett harsona szól,
És nyitják a menny kapuját,
Ott menetel seregünk,
A csillagösvényen tovább.
Nem számít honnan jöttél,
Csak az számít, hogy merre mész,
És a zászlód, mit magasra tart,
Egy ökölbe szorított kéz.
Ezer meg ezer év edzett apát és fiát,
Elfogadni ha kell, a hősies halált.
Ezer meg ezer év tanított anyát és leányt,
Szívében viselni, fekete gyászruhát.
Ballada
Kettő madár száll az égen,
Egyik nappal, másik éjjel,
A lány fecske verőfényben,
Fiú karvaly éjsötétben.
Elátkozott két madárka,
Egymást csak egy percig látja,
Amint Hold a Napot váltja,
Átváltozik Ő, s a párja.
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek.
Akármilyen gyenge és sebzett is a nemzetünk, valahol a Kárpátokban fellelhetőek még a régi határkövek. Sokra mondjuk nem megyünk velük, de igaz.
Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnalcsillag, szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.
2 x
Előkerül a Szent-korona tan. Királyunk ugyan nincsen, de ezen vitatkozzon az, aki ehhez jobban ért. A Hajnalcsillag, mely köztudomásúlag a Vénusz bolygó, sajnos nem csak reánk ragyog, elég sok országban teszi ugyanezt napi rendszerességgel.
Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte, árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet.
Megint ott vagyunk valahol a Kárpátokban, ahol éppen cudar időjárás uralkodik, amely még a kopjafákat sem kíméli.
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Tény, hogy rengeteg ártatlan embert lemészároltattak a haza nevében lelkiismeretlen, ostoba és alávaló gazfickók. Sajnos a háborúskodás régóta nem sikersport nálunk. Az elveszített területeket a franciáknak és az akkori derék, ostoba magyar politikai elitnek köszönhetjük. Sajnos a játékot már rég lejátszották, úgyhogy Game Over.
Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érezd a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását.
Hogy miféle bölcs dolgot tudunk meríteni egy hűs patakból nem tudom, áramlást meg hideget éreztem már amikor belelógattam a kezemet, dobbanást eddig még nem.
Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták.
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.
Hallgassuk a köveket ameddig csak akarjuk, akinek ez jó szórakozás biztos boldog lesz tőle. Idegen hatalmak általában nem szoktak a kőbányákban szorgoskodni. Ezt a munkát rábízták a munkaszolgálatosokra. Majd a végén azokat is megsemmisítették. Igaz, de kétségtelenül elszomorító sorok.
Egy nap az élet
Csak egy nap az élet fiúk,
Csak egy nap és nincsen tovább!
De azért a napért megszületni,
Érdemes volt cimborák.
Gondolom ez egy csata előtti kijelentés. A Don-kanyarban didergő, elgyötört és éhező katonák előtt ezeket a sorokat azért nem lett volna bölcs dolog kijelenteni. A cimborák egy gyalogsági ásó segítségével pontot tettek volna a dolog végére.
Még csontunkon mozdul a hús,
De vérünket issza már a föld,
És látni a távoli fényt,
Ahogy elfedi lágyan a köd.
Megint egy zombis játék jelenete. A távoli fényt elrejti a köd. Szóval a helyzet reménytelen.
Ha dob helyett harsona szól,
És nyitják a menny kapuját,
Ott menetel seregünk,
A csillagösvényen tovább.
Megszólalnak a mennyei harsonák, a lemészárolt sereg pedig ott masírozik a csillagösvényen. Ne csináljunk már groteszk jelenetet a két világháború áldozatainak felhasználásával. Tapintatlan dolog.
Nem számít honnan jöttél,
Csak az számít, hogy merre mész,
És a zászlód, mit magasra tart,
Egy ökölbe szorított kéz.
Egy jókora közhely felhasználása szövegírás céljából. Ökölbe szorított kézzel zászlót magasra tartani, hát én nem tudom...
Ezer meg ezer év edzett apát és fiát,
Elfogadni ha kell, a hősies halált.
Ezer meg ezer év tanított anyát és leányt,
Szívében viselni, fekete gyászruhát.
Hát ez, így nagyon elkeserítő. A hősi halált és a gyászt ezer meg ezer év alatt sem lehet elfogadni, beletörődni. Aki erre edz, annak biztos nem halt meg még egyetlen közeli hozzátartozója sem.
Ballada
Kettő madár száll az égen,
Egyik nappal, másik éjjel,
A lány fecske verőfényben,
Fiú karvaly éjsötétben.
Ezt már láttam egy filmben, de ott azt hiszem farkassal meg sólyommal. Igen Sólyomasszony volt a címe.
Elátkozott két madárka,
Egymást csak egy percig látja,
Amint Hold a Napot váltja,
Átváltozik Ő, s a párja.
Így volt a filmben is, mondjuk itt a fecske nagy szerencséjére, mivel a karvaly pillanatok alatt felfalná. A fecske amúgy nem jó madár szerelmeskedés céljára, mert télen elhúz délre, aztán ki tudja miket művel ott.
Fecske suhan szelek hátán,
Aranygyűrű csillog lábán,
Irigy varjak megtámadják,
Szép gyűrűjét elragadják.
Érdekes dolog. Szegény meggyűrűzött fecskelányt a gaz varjak megtámadják, reméljük a lábát azért meghagyták. Ne legyünk gonoszak, ne gondoljunk mindjárt az irigy varjak és az antiszemitizmus közötti rejtett utalásra.
Zuhan, szárnya eget szántja,
Szalad kedvese utána,
Egy-egy tollát elhullajtva,
Párjának utat mutatja.
Szegény a nagy verekedésben meg is sérült, zuhanás közben pedig a tollát hullajtja. A legény meg szalad, mint a nyúl. Balladisztikus jelenet a "Gyalogkakukk" című rajzfilmből.
A legény nyomát követi,
Rába vizében megleli,
Reszkető testét kiveszi,
Fehér ingébe tekeri.
Szóval a Kisalföldön játszódik az egész. Ez így már más. Jön a legény megmenti a fecskét, még az ingébe is beletekeri. Dicséretes dolog!
Nézi szíve választottját,
Megesküszik földre-égre,
Halálba is elmegy érte.
Ez olyan szerelmes népdalféle. Nincs benne semmi kivetnivaló
.
Borostyánok és vadrózsák,
Lassan testük körbefonják,
A szerelmük mégsem halott,
Tiszta lelkük szárnyra kapott.
Utalás a Csipkerózsika című Grimm mesére. Halottakról csak jót, vagy semmit.
Az eszéki harang hangja,
Azóta is azt kongatja,
Egymásé lett két madárka,
Nem fog rajtuk senki átka.
Borostyánok és vadrózsák,
Lassan testük körbefonják,
A szerelmük mégsem halott,
Tiszta lelkük szárnyra kapott.
Utalás a Csipkerózsika című Grimm mesére. Halottakról csak jót, vagy semmit.
Az eszéki harang hangja,
Azóta is azt kongatja,
Egymásé lett két madárka,
Nem fog rajtuk senki átka.
Hát hogy a Kisalföldről, hogy jutottunk Eszékre (Osijek) nem tudom. Lehet, hogy a madárkákon nem fog már az átok, de ha nekem éjjel-nappal a fülembe harangoznának, hát biz' Isten megbolondulnék.
A dalszövegen nagyon érződik a fantasy regények és/vagy filmek hatása, a balladáké nem nagyon.
Pálinka
Egy jó kis lakodalmas rock, vagy vagy kocsmadal? Ebben kétségtelenül Villon volt a legnagyobb. Na nézzük milyen is ez a pálinka!
(Szakmai megjegyzés: Hazánkon keresztül húzódik a MOESZ vonal. Nagyjából a Vitis vinifera (szőlő) termesztésének északi határát jelöli. A nálunk termesztett gyümölcsök ezért kiváló, harmonikus sav/cukor aránnyal rendelkeznek. Délebbre minden túl édes, északabbra minden savanyúbb. Nem véletlen, hogy a Coca Cola nevű multinacionális cég is magyar almasűrítményt használ a termékeiben. A nálunk előállított pálinka íze így tényleg egyedi.)
A jó magyar pálinkának
Nincsen párja
Nincsen párja
Egyedül van mint a magyar
A világba
A világba
Szilva, körte, cseresznye
Éljen a haza!
Egészségünkre!
Így van! Bár, hogy a túlzott mennyiségben elfogyasztott pálinkának mennyire pozitív hatása a magyar családok anyagi és egyéb helyzetére, abban kissé szkeptikus vagyok. Legyen ez a szociológusok dolga. Hogy egyedül van a világban? Az emberiség minden olyan dolgot, ami legcsekélyebb mértékben szénhidrátot tartalmaz, azonnal szeszes italok előállítására használ fel.
Nincsen párja
Nincsen párja
Aranyból van, gyémántból van
Minden cseppje
Minden cseppje
Olyan mint a tűzről pattant
Kis menyecske
Kis menyecske
Szilva, körte, cseresznye
Ilyen a haza!
Egészségünkre!
Az aranynak meg a gyémántnak semmi íze sincs egész más célokra használják. Tűzről pattant menyecskéket még nem ittam.
Aranyból van, gyémántból van
Minden cseppje
Minden cseppje
Orvosság ez akár milyen
Nyavalyára
Kikúrálja
Ezért jár az magyar ember
A csárdába
A csárdába
Szilva, körte, cseresznye
Éljen a haza!
Egészségünkre!
Hát Magyarországon rengeteg ember szenved depresszióban, amit alkohollal próbálnak enyhíteni, így szép lassan alkoholisták lesznek, annak minden káros következményével együtt. A magyar emberek nagy része kocsmában vagy otthon iszik. A csárdák egyre inkább ritkábbakká vannak, meg drágák is, inkább a turisták használják. Éljen a haza! Ez utóbbiból baj nem lehet.
Orvosság ez akár milyen
Nyavalyára
Kikúrálja
Na jó, legyen! Még az AIDS ellen is véd.
Erős mint a háromszor varrt
Csizma szára
Csizma szára
Amiben bemasírozunk
Kolozsvárra
Kolozsvárra
Szilva, körte, cseresznye
Éljen a haza!
Egészségünkre!
Erős mint a háromszor varrt
Csizma szára
Csizma szára
Amiben bemasírozunk
Kolozsvárra
Kolozsvárra
Szilva, körte, cseresznye
Éljen a haza!
Egészségünkre!
Na végre egy kis irredenta utalás. A probléma az, hogy a Román Hadsereg jóval erősebb, mint a Magyar. Ezt többször már be is bizonyították. Jobb a békesség. Annyiszor mehetünk masírozni Kolozsvárra, amennyiszer csak akarunk. Nem kell hozzá háromszor varrt csizma, elég egy sima vonatjegy is.
Erős mint a háromszor varrt
Csizma szára
Csizma szára
Szílva, körte, cseresznye
Éljen a haza!
Egészségünkre!
Egészségükre uraim! Záróra!
Mesélj még nekem
Műdal, vagy sláger, vagy valami hasonló.
A gyergyói medencében kicsiny falu mit mesél?
Pirosban és feketében zászlót lenget ott a szél,
lengeti a selyemzászlót, hirdeti a szabadságot,
ó, a szabadságot.
Refr.:
Mesélj még nekem, ó, édes Istenem,
Erdélyért hulljon a könnyem,
ki vérét értünk adta, életét nem sajnálta,
rabságért, szabadságért, könny hull a szép hazáért.
Udvarhelyi nagyerdőben kicsiny falu mit mesél?
Faragott székelykapukon ezer év vésett remény,
belevéste minden búját, belevéste népe sorsát,
ó, népe sorsát.
Fent, a csiki dombok között, kicsiny falu mit mesél?
Templomjának harangjától hit és erény visszatér,
harang hangját a szél viszi, olyan messze, el sem hiszi,
ó, el sem hiszi.
Hargitának legszebb részén kicsiny falu mit mesél?
Vízzel árasztott sírjába örökre nyugodni tér,
fodrozódik drága hantja, mikor az eső siratja,
ó, mikor siratja.
Neveket akarok hallani
Neveket akarok hallani, kik '56 hóhérai,
Kik hoztak ítéletet egy tiszta forradalom felett.
Mert a bűn az csak bűn marad, kezükhöz vér tapad,
Istentől embertől ne várjon irgalmat.
Ezernyi áldozat most sírjából felmutat,
Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat!
Egy kis gyűlölet tűzijáték. A zombis rész megint előkerül. Hova rakjuk akkor a gyilkosokat és árulókat? Dobáljuk be őket a Balatonba?
Neveket akarok hallani, én nem tudok megbocsájtani,
A hosszú börtön évekért, a porba hulló könnyekért.
Nincs megbocsájtás, kellenek azok a nevek!
„Azt várja tőlünk most a világ, hogy pusztán keresztényi könyörületből, bocsássunk meg, lépjünk tovább?!
Bocsássunk meg azoknak, kik gyermeket lánctalppal tapostak?!
Akik a sortüzet vezényelték, bocsássunk meg a mészárlásért?!
A sok évnyi kegyetlen megtorlásért?!
Felejtsük el, hogy arccal lefele temették a magyart?!
Hogy sokaknak csak az emigráció maradt?!
Felejtsük el a kínzások iszonyú borzalmait?!
A halálra ítéltek utolsó szavait?!
Bocsássunk meg, s majd ítél a történelem?! Hát nem, nem és nem….!”
Magyarország katonái
Na ez én is voltam, szóval írtak rólam egy dalt. Tiszta szívemből örülök neki.
Műdal, vagy sláger, vagy valami hasonló.
A gyergyói medencében kicsiny falu mit mesél?
Pirosban és feketében zászlót lenget ott a szél,
lengeti a selyemzászlót, hirdeti a szabadságot,
ó, a szabadságot.
Egy gyergyói medencében található, kicsiny falu meséje. Kétségtelenül izgalmas. Érdekes véletlen, hogy a székely és az anarchisták által használt zászlók színe-összetétele ugyanaz. Mondjuk a székelyben van egy hold meg egy csillag is. Maga a zászló a szabadságot szimbolizálja.
Refr.:
Mesélj még nekem, ó, édes Istenem,
Erdélyért hulljon a könnyem,
ki vérét értünk adta, életét nem sajnálta,
rabságért, szabadságért, könny hull a szép hazáért.
Isten, Erdély, könny, vér, élet önzetlen odaadása, rabság, halál, szép haza. Nem hiányzik semmi sem.
Udvarhelyi nagyerdőben kicsiny falu mit mesél?
Faragott székelykapukon ezer év vésett remény,
belevéste minden búját, belevéste népe sorsát,
ó, népe sorsát.
Most Udvarhelyen vagyunk, ezer év üzen nekünk, csillagkapukon, akarom mondani székelykapukon keresztül, sok-sok szomorúságot. Keserves egy sors az biztos.
Fent, a csiki dombok között, kicsiny falu mit mesél?
Templomjának harangjától hit és erény visszatér,
harang hangját a szél viszi, olyan messze, el sem hiszi,
ó, el sem hiszi.
A csiki dombok között barangolunk. Most, hogy meghúzzák a harangot, mindjárt szebbnek látjuk a jövőt. Hát ez hihetetlen.
Hargitának legszebb részén kicsiny falu mit mesél?
Vízzel árasztott sírjába örökre nyugodni tér,
fodrozódik drága hantja, mikor az eső siratja,
ó, mikor siratja.
Sajnos ezt a falut a Kárpátok Géniusza nagyon is elítélendő módon elárasztatta. Nem is tud az szegény beszélni, legfeljebb bugyborékolni. Igaz azóta a Géniuszt is szitává lőtték.
Hogy a hant miképpen fodrozódik maradjon örökre rejtély, ez így szép.
Neveket akarok hallani, kik '56 hóhérai,
Kik hoztak ítéletet egy tiszta forradalom felett.
Határozott kezdés, kik hozták az ítéleteket. Mondjuk azokat is illene hozzájuk csapni, akik besorozott államvédelmis kiskatonákat lincseltek meg nagy buzgalommal. Így lenne kerek a dolog.
Mert a bűn az csak bűn marad, kezükhöz vér tapad,
Istentől embertől ne várjon irgalmat.
Ezernyi áldozat most sírjából felmutat,
Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat!
Egy kis gyűlölet tűzijáték. A zombis rész megint előkerül. Hova rakjuk akkor a gyilkosokat és árulókat? Dobáljuk be őket a Balatonba?
Neveket akarok hallani, én nem tudok megbocsájtani,
A hosszú börtön évekért, a porba hulló könnyekért.
Nincs megbocsájtás, kellenek azok a nevek!
„Azt várja tőlünk most a világ, hogy pusztán keresztényi könyörületből, bocsássunk meg, lépjünk tovább?!
Bocsássunk meg azoknak, kik gyermeket lánctalppal tapostak?!
Akik a sortüzet vezényelték, bocsássunk meg a mészárlásért?!
A sok évnyi kegyetlen megtorlásért?!
Felejtsük el, hogy arccal lefele temették a magyart?!
Hogy sokaknak csak az emigráció maradt?!
Felejtsük el a kínzások iszonyú borzalmait?!
A halálra ítéltek utolsó szavait?!
Bocsássunk meg, s majd ítél a történelem?! Hát nem, nem és nem….!”
Ezek tényleg égbekiáltó bűnök. Akik ezeket tették, azonban valószínűleg már meghaltak. Sem ők sem a világ nem vár tőlünk megbocsájtást.
Az 1956-os forradalom lendületes, bár kissé sematikusra sikerült bemutatása. Egy nemzeti rockba ez még belefér.
Magyarország katonái
Na ez én is voltam, szóval írtak rólam egy dalt. Tiszta szívemből örülök neki.
Előhang:
"...Fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar,
nem tudja, mi a fájdalom!..."
/Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus/
Dsida Jenő 1938-ban meghalt nem tudhatott még a holokausztról, a II. világháború szörnyűségeiről, a mészárlásokról, bombázásokról, Sztálin népirtásáról, (a teljesről biztos nem), Pol Potról, a tuszikról, szóval elég sok fájdalomról. Ez nem a magyar nép kiváltsága.
Tudtok-e még talpra állni
Tudtok-e még a hazáért
Fél világgal szembeszállni
Kitartani mindhalálig
Vissza el a szent határig
És ha eljön majd az idő
Jó anyátok így búcsúzik:
Menj, menj, menj, menj!
Nem hiszem, hogy annyira lelkesen elmennék meghalni. Ráadásul értelmetlenül. A fél világgal még végképp nincs kedvem harcolni. Anyámnak is ez a véleménye.
Menj fiam, menj
Bár te voltál mindenem
A sárguló fűzfalevéllel üzenem
Hogy élsz vagy sem
Nem tudja senki sem
De őriz anyád itt bent a
szívében.
Hát ez így volt. Lelkesen vonultak a katonáin és buzgón ünnepelték őket. A szomorú folytatás közismert.
Magyarország katonái
Érdemes közétek állni
Érdemes a magyar zászlót
Egy igaz ügyért szolgálni
Érte élni mindhalálig
Eljutni a szent határig
És ha eljön majd az idő
Jó anyátok így búcsúzik:
Menj, menj, menj, menj!
Na hagyjuk ezt. A hazáért sokkal hasznosabb munkálkodni. Igaz ügy? Mi az, ki mondja meg és ha nincs igaza akkor mi van. Azt mondjuk hősök voltak? Ostobaság.
Mézeskalács
Ezt amolyan Bródy János szintű balladának szánták. Nem sikerült. Ha valaki elolvassa inkább giccsesre sikerült. Egy szegény kisgyermek szenvedési. Van benne szó Budapest ostromáról, a fiú meg 1956-ban meghal. A mézeskalács az egész dolgot hazavágja.
Tátongó bombatölcsér,
Szülői házuk helyén.
Így jött Szenteste '44.
Tízéves sincs és árva,
A légnyomástól kába.
Kevés neki egy Üdvözlégy.
Kilőtt tankok közt sétál,
Kihalt utcák kövén jár.
Ment, míg egy régi bolthoz ért.
Fázott és nem volt pénze,
Sóvárgó szemmel nézte
Az ő kis mézeskalács szívét.
Lelencek közé zárták,
Fejét kopaszra nyírták,
Jéghideg vízben fürdették.
Titokban minden éjjel,
Ágya mellé letérdel.
Imádkozik a kis szívért.
Öt év gyorsan elrepült,
Gyerekből ifjú serdült,
Amikor szélnek eresztették.
Gyalogolt sínek mentén,
Tehervonat tetején.
Ment, míg a régi bolthoz ért.
Mintha csak várta volna
Még Pest ostroma óta
A szív, hogy végre megvegyék.
Levette és csak nézte,
Úgy fogta két kezébe,
Hogy szinte hozzá sem ért.
A szív nem is sejtette,
A fiú hogy szerette.
Vigyázott rá, ne törjön szét.
Ma is egy kis fiókban,
A szív még meg-meg dobban,
De a fiút eltemették.
Civitas Fortissima
Balassagyarmat az első világháború és az azt követő forradalmak idején fontos szerepet játszott. A 16. gyalogezredbe besorozott balassagyarmati és környékbeli katonák elsősorban az orosz frontra kerültek, különösen a mai Lengyelország területén harcoltak sokat. Nekik állít emléket a 16-os honvéd szobra a Hősök terén. 1919-ben (január 29-én) a megszálló cseh helyőrséget bátor önkéntesekből álló fegyveresek (vasutasok, katonák, börtönőrök, ipari munkások) visszaszorították az Ipoly túlpartjára, ezt nevezi a helyi köznyelv csehkiverésnek. Az eseménynek emléktörvény állít emléket, mellyel a Civitas Fortissima(Legbátrabb Város) kitüntető elnevezést adományozták a városnak, 2009 novemberében pedig a helyi születésű Matúz Gábor filmet készített róla. (Forrás: Wikipédia)
S hogy volt egy város, ki kezébe vette sorsát. Fegyverek ordító hangján szólt az igazság,
nem hajtott fejet a nagyhatalmak előtt, saját földjéért vitézül küzdött.
Hogy mi lehetett volna, ha követőkre talál és minden város bátran sarkára áll.
Hát csak szolgáljon példaként, hirdessük tettüket, hegyeket mozdít el a hazaszeretet.
Letűnt idők, beszédes tanúja Civitas Fortissima.
Ebben, mint fentebb idéztem van igazság. A fegyverek azonban nem ordítanak, durrannak, dörrennek, meg ilyesmi. A sebesültek azok igen, szegények azok nagyon tudnak ordítani. Fájdalmukban. Az meg logikus, ha minden magyar város ellenállt volna, azt bizony a nagyhatalmak lerendezték volna úgy, hogy esetleg ma csak a régi térképeken szerepelne Magyarország. Múltidőbe tettek volna minket. Hegyeket mozdítani hazaszeretettel nem lehet, az bizony komoly logisztikai feladatot igénylő művelet. Nyugodtan ki lehet próbálni, bár környezetvédelmi szempontból rendkívül elítélendő cselekedetről van szó.
Volt egy szép ország, ahogy apáink álmodták,
de most idegen csizmák súlyos léptei földünk tapossák,
de most idegen csizmák súlyos léptei földünk tapossák.
A halál amerre kaszál, fogy a nép szűkül a határ.
És a reggeli napfény más országok karmai közt talál.
És a reggeli napfény más országok karmai közt talál.
Ez van fiúk. A világháborúkat mi vitézül elvesztettük. Igazságtalan a sorstól, de így történt. Borús, nyomasztó sorok. Valami irredenta plakát ihlette, a karom is erre utal.
s az Ipoly partján egy város népe bátran harcba száll,
s az Ipoly partján egy város népe bátran harcba száll.
Szemükben elszántság, céljuk a szabadság
és a padlásokról előkerülnek az elrejtett puskák
és a padlásokról előkerülnek az elrejtett puskák.
Valami ilyesmi történt a leírások szerint. Legyünk hát büszkék. Sopronban is volt hasonló. Az már más kérdés, ha ma tartanák a választásokat, akkor simán mennénk osztráknak.
Civil, vasutas, katona maroknyi lelkes hada.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Éljenek a bátrak!
Bizalmam az ősi erényben
Na lássuk, miben bizakodhatunk.
Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Az idő kezdete óta regéket mesélnek róla
Milyen szép is az én Hazám
Történelmünk azt bizonyítja, hogy Isten bizony nem mindig állt a pártunkra. Regékben, feltámadásban lehet hinni, de én az ostobaságot én ebben az esetben stabilabb emberi tulajdonságnak tartom.
Ha látsz útmenti keresztet
Vándor állj meg egy percet
Olvasd a hősök névsorát
Voltak kik előttünk jártak
Erősek, ifjak s bátrak
Hitték egy szebb kor hajnalát
Huhh. Elolvasom én, de csak azt tudom kisilabizálni belőle, hogy rengeteg embert mészároltak le esztelenül. Hogy mit hittek? Hát talán azt, hogy túlélik a borzalmakat és hazamehetnek a családjukhoz. Ez jelentette nekik a szebb kort. De meghaltak. Szóval hagyjuk azt a hajnalt, maradjunk az örök sötétségnél, már tiszteletből is.
Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Jegyezd szavam, históriás!
Menj a fenébe a szavaddal együtt, írd le magad, ha akarod!
Lesznek kik utánunk jönnek
Szótlanul helyünkbe lépnek
Vitézül harcolnak tovább
S egyszer majd arról mesélnek
Hogy valahol volt egy nemzet
Ki visszaszerezte hazáját
Hát, hogy vitézül fogunk hadakozni az összes szomszédos országgal, ráadásul szótlanul. Most mit mondjak erre? Valójában teljesen felesleges az egész, ha bent maradunk az Únióban a határoknak nincs nagy jelentősége.
Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Jegyezd szavam, históriás!
A históriás elment aludni. De nyugodtan lehet tovább danolni a refrént. Aztán, hogy Isten mit kezd ezzel az már az ő dolga. Olyan Monty Pythonos az egész. Terry Gilliam valószínűleg pompás kis animációt készítene ez alapján.
Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Jegyezd szavam, históriás!
Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Jegyezd szavam, históriás!
Gyermekáldás
KDNP-induló
Legszebb magyar ellenállás,
bőséges gyermekáldás.
Engedd, hogy megszülessen,
S tenyerén hordja az Isten.
Mondjuk ez az ellenállás kétségtelenül legkellemesebb formája. A nőket azért meg kellene kérdezni, hogy mondjuk meddig akarnak ennek nem ellenállni. Elvégre a munka nehezebb részét ők végzik.
vigyél hírt a kétkedőknek,
ne apadjon ki a forrás,
add, hogy legyen gyermekáldás.
Akkor buzgólkodjunk serényen. Reggel, délben, este, hajnalhasadáskor. Mondjuk azt a temérdek gyermeket el is kell tartani. Ebből a szempontból tényleg van bennem némi kétkedés.
Szülessenek ezerszámra
mesés, szép Magyarországra,
mint tavaszi vadvirágok
honfiak és honleányok.
Hát, hogy ma Magyarország mesés lenne, ez nem igaz. Tavaszi vadvirágok, fiúkkal, lányokkal és vadvirágokkal. Ez egy mosópor reklám, esetleg öblítő.
Legszebb magyar ellenállás,
bőséges gyermekáldás.
Engedd, hogy megszülessen,
s tenyerén hordja az Isten.
Úgy legyen, a gyerekek mindent megérdemelnek. Legyenek egészségesek és boldogok.
Legszebb magyar ellenállás,
bőséges gyermekáldás.
Engedd, hogy megszülessen,
tenyerén hordja az Isten.
Oké, rendben!
Egy szülessen kora reggel,
jókedvűen nevessen fel,
pillantása csillag fénye,
igaz mondók ősi vére.
Jól van, mondtam már reggel délben este. Általában ez így szokott menni. Az anyukák mesélhetnek erről. Vitézeknek ebbe nagyon nincs beleszólásuk. Az utolsó sorral úgy vagyo, mint a német kancellár az "illiberális" kifejezéssel.
Szülessen egy délidőben,
fürödjön meg nap tüzében,
szomját anyja teje oltsa,
ez legyen ma minden gondja.
Egy frissen megszületett csecsemőt kitenni a tűző napra. Ismét kérjük ki az anyukák véleményét. Nem lesz költői az biztos. Az anyatej tényleg egészséges, tudományosan bebizonyított tény. A gondról annyit, hogy ezzel nincs vége a dolognak. Lesz ott még pisi meg kaki is. Gondnak.
bőséges gyermekáldás.
Engedd, hogy megszülessen,
tenyerén hordja az Isten.
Ok!
Legszebb magyar ellenállás,
bőséges gyermekáldás.
Engedd, hogy megszülessen,
tenyerén hordja az Isten.
Ok!
Egy szülessen forró szélben,
kéklő égboltú estében,
erős legyen, mint a bivaly,
viaskodjon vágyaival.
Forró szélben szülni. A poéta nem nagyon látta még a szülést a gyakorlatban. Én igen. Nem így meg a dolog. Egy baba azért ne legyen egy vágyaival viaskodó bivaly. Elég ha gőgicsél. Meg büfizik. A bivalykodást, ha fiú, majd kamaszkorában úgyis elkezdi. Szülei nagy örömére. Az a jó, hogy egy idő után abba is hagyja. Ésszel él az ember. Na!
Szülessen egy holdvilágnál,
fehér legyen, mint a márvány,
foggal jöjjön a világra,
táltosoknak unokája.
Hát persze, nehogy már az ország tele legyen négerrel. Vehetjük ezt rasszizmusnak. A célközönség imádja. Fogas baba, szoptatás. Hát...itt is van némi fenntartásom.
Legszebb magyar ellenállás,
bőséges gyermekáldás.
Engedd, hogy megszülessen,
tenyerén hordja az Isten.
Ok! Ok!
Legszebb magyar ellenállás,
bőséges gyermekáldás.
Engedd, hogy megszülessen,
tenyerén hordja az Isten.
Vége. (Végre)
A mai Magyarországot érintő súlyos problémákról, a mélyszegénységről, a leszakadó cigányságról, a demokrácia megcsonkításáról, a munkanélküliségről, több százezer ember emigrációjáról egy szó sem esik. Ezek valóban nemzeti "témák". Javaslom használják inkább a "fantasy rock" kifejezést. Annak elmegy.
Kurvajó! :D
VálaszTörlés